Szerszámai:

• 100-as görbe élkivarró tű: 2 mm vastag, egyik végén 2mm-es befűző- nyílással, másik vége hegyes, a két tűvég közötti távolság 100 mm.

• Kitűző tű: 70 mm hosszú, hegyes végű acéltű, melynek felső vége önmagába gyűrűzött.

• Szabászolló: 300 mm hosszú, széles pengéjű, hegyes végű olló, alsó fogantyúja nagyobb nyílású.

• Kárpitos kalapács: 120-140 mm hosszú, kissé ívelt, acélból készült szerszám, középrészen nyélnyílással. Egyik vége szegkiemelésre, a másik, 8-14 mm átmérőjű körformájú lapos vége szeg leverésére kiképzett. A keményfa nyél 300 mm hosszú markolata rovátkázott, fej felöli végében acél éket találunk.

 

Menete:

• A felső párnázás feladata, hogy megadja a kárpitozás végleges formáját, illetve a párnázatnak meleg, kellemes, puha tapintást adjon.

• Megakadályozza a rugózat átérződését, és megszüntesse a felület egyenetlenségeit.

• Először minden oldalra két darab, és a középrészen is két darab anyagtartó öltést készítünk.

• Ezt feszesebbre húzzuk, mint az alappárnázás esetén, mert ez alá lényegesen kevesebb anyag kerül.

• A szőr felrakását először az él mentén kezdjük úgy, hogy azt az anyagtartó öltés alá fűzzük, és ujjainkkal egy 100 mm széles és 15 mm vastag egyenletes tömör réteget képezzünk.

• Ezt követően a szőrt közép felé enyhén vastagodó rétegben rakjuk fel, és az anyagtartó öltés alá fűzzük.

• A réteg vastagsága középen 25 mm legyen.

• A szőrréteg szálainak úgy kell egymásba fonódniuk, hogy ah az anyagtartó öltéseket elvágjuk, az egész anyagréteg egyben leemelhető legyen.

• A szőrrétegre 10 mm vastag vattaréteget helyezünk.

• A széleken túlnyúló részt úgy kell letépni, hogy az élek mentén 30 mm a szőrréteg alá fordítható legyen.

• A vattaréteg felrakása az utolsó lehetőség a felület egyenetlenségeinek kiegyenlítésére, ezért gondos munkát igényel.

• A vattaborítás meggátolja, hogy a szőrszálak áthatoljanak a bevonó anyagon.

• Az élek alatt a káváig a rugóvászonban is egy sor anyagtartó öltést készítünk körbe.

• Itt is felrakjuk a felsőpárnázatot.

• A szőr és a vatta felrakása után, a felületnek, csomómentesnek, egyenletesnek kell lennie.

• Ezután a hosszúsági és szélességi méretek alapján leszabjuk a felső párnázatot borító formavásznat (molinót), és a felületre terítjük.

• Először a négy sarkot a felület élére tűzzük kitűző tűvel úgy, hogy a molinó körben leszegezhető legyen.

• A tényleges tűzést és feszítést az ülés elején középen kezdjük.

• Az egyik kezünkkel a párnázatot lenyomkodva a molinót a sarkok felé simítjuk és igazítjuk, a másik kézzel, a vászon szélét a párnázat éléhez feszítjük.

• A vászon száliránya párhuzamos legyen a bútor tengelyirányával.

• A sarkokhoz érve a már betűzött tűt kihúzzuk, és a megfeszített vásznat tűzzük a sarkokhoz.

• A kitűző tűket egymástól 70 mm-re tesszük, de a sarkok közelében sűrűbben kell a kitűzést végezni.

• A tűzések helyén az él 2 mm-nél jobban nem nyomódhat le.

• A kitűzött felületet leüljük, vagyis a párnázatot tömörítjük.

• Leüléskor sehol nem keletkezhet horpadás vagy gödör, csak a molinó lazulhat meg.

• Ezt a meglazult vásznat a második kitűzésnél utána feszítjük a már ismertetett módon, majd behajtva az él legkülső vonalához tűzzük.

• A második kitűzés előrehaladtával az első kitűzés tűiből max. kettőt szabad kivenni.

• A feszesre kitűzött molinóvásznat az árkolásba rögzítjük 14x13-as kartácsszeggel, nyitva, 20 mm-es szegtávolsággal.

• A molinóvászon feszítésekor nem változtathatja meg a párna formáját és méretét.

• Leszegezés után az élét is rögzíteni kell, hogy terheléskor a tömőanyag ne csúszhasson el.

• Ezt a műveletet 100-as görbe élkivarró tűvel, 8,5/3-as cérnával, 10 mm-es öltéstávolsággal, ferde öltésekkel végezzük

 

_______________________________________________________________________